Néha visszapörgetném az időt. De nem azért, hogy megváltoztassam a múltat. Csak szeretnék egy-két pillanatot újra átélni. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az ember erős, de szíve megszakad, ha azt kit igazán szeret, szeretni nem szabad! 

 

Azért vannak a jó barátok, hogy mindig kiááljanak melletted, és az igaz barátra mindig számíthatsz!

 

A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.

 

Egy igazi barátságnak az a jellemzője, hogy bármi is történik, az mit sem változik. A barátság és a készség, hogy egymáson segítsünk, az élet hátralévő részére is megmarad.

 

Egy igaz barát ismeri a gyengeségeidet, de megmutatja az erőidet, érzi a félelmeidet, de megrrősíti a hitedet, látja az aggodalmaidat, de felszabadítja a lelked, felismeri a korlátaidat, de hangsúlyozza a éehetőségeidet. 

 

Az öröm megtöbbszöröződik, ha barátokkal lehet megosztani, a fájdalom azonban csökken. Ez az élet.

 

A szívünk nem a testünkben van. Amikor gondolkodunk valmain, és törődünk valakivel, olyankor születik meg a szívünk. Ha egyedül lennél az egész világon, akkor sehol se lenne szíved. A barátainkra bízzuk a szívünket. Ha a barátaidra bízod, bennük tovább fog élni.

 

Csak a barátok azok, akik akkor is maghallgatnak, ha hajnali négykor hívod fel őket.

 

Valamennyi dolog közül, mellyel bölcselmünk boldoggá igyekszik tenni életünket, a barátság birtoklása a leghatalmasabb.

 

Barátok közt a hallgatás az igazi beszélgetés. Nem a szavak számítanak, hanem az, hogy nincs szükségünk rájuk.

 

Nem szabad feladni az álmainkat és nem szabad összeomlani ha valaki csalódást okoz. Mert az élet olykor szép is tud lenni, viszont nem tagadom, hogy néha én is eldobnám a fenébe. Viszont boldogság nem élni az életünket, ha már  megkaptuk. Szóval éld ki minden percét és szeress, nevess, sírj ha úgy van és sose add fel! 

 

 

 

ÉRDEMESEBB a barátságért élni, mint a szerelemért meghalni.

 

 

Életünkben sokszor érnek megpróbáltatások bennünket, és mi nem kerülhetjük el őket. De ezeknek is van valamilyen értelmük. Csak akkor értjük meg, miért voltak, amikor már túljutottunk rajtuk.

 

 

 

 

Én azért szeretlek aki vagy. Nem akarom a hibáidat megváltoztatni, mert az is te vagy. Azért szeretlek, mert ha százezerszer is veszünk össze, mindig visszatalálunk egymáshoz. Mindig képes vagy mosolyt csalni az arcomra, még akkor is, amikor nem akarom, amikor körbe vesz valami más és magányra vagyok. Te akkor is rám találsz, mert mindig velem vagy. Bennem, legbelül. És pontosan ezért szeretlek, mert sose felejtem el azt, amikor a legnagyobb zűrzavarban is képes vagy mellettem állni,s megvédesz minden bajtól.

 

 

 

 

 

Én mindennap megfogom köszönni az életnek azt a sok szépet, amit adott. Mosolyogni fogok a szomorú napokon, akkor is, ha már többé semmi okom sem lesz rá. Boldog leszek akkor is, ha a világon minden a padlóra kényszerít. Nevetni fogok mások értelmetlen viccein, és majd mindenkit megértek, megvigasztalok, akinek szüksége van rá. Úgy fogok élni, hogy egy tettem és egyetlenegy percem sem bánom meg, mert rájöttem, túl kevés az időnk ahhoz, hogy elpocsékoljuk a haragra és a szomorúságra.

 

 

 

A szívembe zárok minden kis pillanatot, mert sosem tudhatom mikor élem át a legutolsót. Kiélvezem a rosszat is, nem csak a jót, mert a jó sosincs rossz nélkül, ahogy a rossz sincs jó nélkül. Tudom, hogy nem éri meg szomorkodni a rosszabb napokon, időszakokon, mert a jó mindig eljön, a kocka pedig mindig átfordul. Ezért higgy abban, hogy azt kapod, amit te magad adsz az életednek, a világnak, az embereknek - és meg is kapod. Higgy a jóban, a boldogságban, a szépségben, amit ezáltal megteremtesz. Az Életünk milyensége senki máson, csak rajtunk és a hozzáállásunkon múlik!

 

 

Ne félj attól, hogy hibákat követsz majd el! Ne félj a botladozástól vagy a zuhanástól! Sokszor éppen az jelenti számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. Talán mindent megkapsz majd, amire vágytál, talán olyasmiket is, amikről álmodni sem mertél. Ki tudja, kit hová sodor az élet. Az út hosszú, de végül is maga az utazás a cél!

 

 

Megbocsájtani valakinek könnyű. De aztán megint teljes bizalommal lenni, az már egy teljesen más történet.

 

 

 

 

Leszólod a másikat, csak azért, mert más és másképp éli az életét mint te? Nincs jogod hozzá, és nem vagy te Isten, hogy ítélkezz, hogy mi a jó és mi a rossz. Jól vigyázz, mert lehet hogy akit te szurkálgatsz és bántasz, az az ember olyan dolgokat cipel a vállán, aminek te csak a töredéke alatt összerogynál. Aki másba tudja csak a hiákat meglátni, annak valószínűleg önmagával van a legnagyobb baja, amit próbál másokra kivetíteni. Tanuljuk már meg, hogy nem bántjuk a másikat, főleg úgy, hogy nem tudjuk min ment végig!

 

Az emberek azt mondták megváltoztam. Nos, az igazság az hogy felnőttem. Nem hagyom hogy ide-oda lökdössenek és megtanultam, hogy nem lehetek mindig boldog. Egyszerűen csak elfogadtam a valóságot.

 

Nem azért értékeljük a barátainkat, mert szórakoztatni tudnak minket, hanem azért, mert mi tudjuk szórakoztatni őket!

 

Egy igazi barát feladata az, hogy kiáljon melletted, ha nincs igazad. Szinte mindenki kiállna melletted, ha igazad volna.

 

A barátság mindenki fölött fegyverszünet, hatalmas szellemi érintkezés a köznapi részletkérdések felett.

 

Gyorsan találunk olyan barátokat, akik segítenek nekünk. De csak lassan érdemeljük ki azokat, akik a segítségünket kérik.

 

 

 

 

 

 

 

 

A könnyek önmagukért beszélnek, és amikor azt hisszük, hogy már mindet elsírtuk, még mindig csorognak, és amikor azt hisszük, hogy az életünk már csak egy hosszú séta a Fájdalom Völgyében, egyszer csak felszáradnak a könnyeink. (...) Mert ráébredtünk, hogy aki elment, nem vitte magával a napot, és nem hagyott maga mögött sötétséget. Csak elment, és minden búcsú magában hordozza a reményt.

 

 

"Sokat gondolok rád." Akik szeretik egymást, gyakran mondják ezt a másiknak... De ha igazán, szíved mélyéből, testedből-lelkedből szereted, akkor ez a mondat csak gyenge leírása a valóságnak. Mert ha így szereted, akkor nem "sokat gondolsz" rá, hanem mindig. Sőt. Nem is gondolsz rá. Ez egészen más érzés. Folyamatosan jelen van az életedben. Ha dolgozol, ha kirándulsz, ha pihensz, ha zenét hallgatsz, vagy a madarak csiripelését élvezed, ha olvasol, vagy ha éppen kávédat kavargatod, mindig-mindig érzed a jelenlétét. Nem gondolsz rá, hanem érzed, hogy veled van, benned él. Minden pillanatban.

 

 

 

Mindíg barátra vagytam. Kerestem valakit, aki szeret és együtt érez velem. És lám e néptelen tengeren megtaláltam, de sajnos csak addig, míg értékét fölismertem, s mindjárt el is veszítettem őt!

 

 

Nem tudhatjuk pontosan, hohgy mikor kovácsolódik a barátság. Ahogy mindíg az utolsó csepp víztől telik csordultig a kehely, úhy a rengeteg kedvesség közül is az utolsó lesz az, amely csordultig tölti szívünket.

 

A barát az az ember, aki mellett mersz önmagad lenni!

 

Egy barát sosem közli, hogy "Én megmondtam"- még ha ez is az igazság.

 

Két ember attól fogva számít igaz barátnak, amikor hallgatásuk már nem jelent kínos csendet.

 

Nem csak azért szeretlek, ami vagy, hanem amivé válok, amikor velem vagy. Nem csak azért szeretlek, amivé magad tetted, de azért is, amivé engem teszel. Szeretlek, mert minden hitnél többet tettél velem azért, hogy jó legyek, és jobban bármely végzetnél, tetted, hogy boldog is legyek. Egyetlen érintés nélkül teted ezt, szavak nélkül, jelek nélkül. Puszta lényed által művelted mindezt. S talán épp ez a barátság lényege.

 

Míg van posta, és nem vágják el a telefonvonalakat, míg van mondanivalónk, a amíg szomorúságunk és örömünk meg akarjuk egymással osztani, addig barátok maradunk, Mindörökre!

 

Jól csak szívvel lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat. Te egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért!

 

Élj úgy, hogy amikor az utolsó perceidet éled, ezt gondold: nem bántam meg semmit!

 

Egy ember életének értelme akkor veszett el végképp, ha már nem tud mosolyogni...

 

Egy kapcsolat próbája.... hogy bár nem értünk egyet, nem eresztjük el egymás kezét.

 

A szerelem nem egy, hanem az egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk.

 

Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.

 

A szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.

 

Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.

 

Csak mert valaki nem úgy szeret téged, ahogy te szeretnéd, az még nem azt jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével.

 

Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abba, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.

 

Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.

 

Ne várj arra hogy az álmaid maguktól megvalósulnak..menj, élj, és tegyél róla, hogy valóra váljanak...

 

Amikor az esküvőmön eldobom a csokrom, akkor is legyél mellettem, és légy velem boldog. Táncolj velem egy gyönyörű ruhába, és mondd azt, semmi sem volt hiába.

 

Ne hagyj elveszni, mikor szenvedek, találd meg bennem a szépet. Élj velem, és szeress igazán, csak azt kívánom, hogy mindig TE vigyázz rám.

 

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátk pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együtt érző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.

 

Az igazi barátok nem azok, akikkel leülsz egy órácskára dumálni és iszogatni. Az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni, az ember egyszerűen tudja, hogy ott vannak, ha szükség van rájuk. 

 

 

Némely szívhez csak úgy tudnak hozzáférni, ha sebet ütnek rajta.

 

 

Amikor szívünk még háborog valamely szenvedély maradványitól, könnyebben esünk bele egy újabb szerelembe, mint amikor már teljesen kihevertük.

 

 

Miért ragaszkodunk még úgy a csomagunkhoz akkor is, mikor kétségbeesve próbálunk továbblépni? Mert mindannyian tudjuk jól, hogy megeshet: túl hamar engedjük el!!

 

 

Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, mineden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak, kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel, minden valóra válik!!

 

 

Aki félelmében él, nem is él igazán. Mindig is lesznek olyanok, akik szembeszállnak a félelemmel, és mindig lesznek olyanok, akik inkább elmenekülnek.

 

 

A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny. És ha gyűlölsz, akkor még számítok neked, még kötődünk egymáshoz!

 

 

Az igazi szerelem háromszor ér véget. Egyszer a nő számára, egyszer a férfi számára, és egyszer, amikor bevallják egymásnak.

 

 

A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.

 

A nagy szerelem sem olyan, mint a versekben. Van a mámor meg a szenvedély, de később csak a fajdalom marad. És az utóbbi sokkal tovább tart.

 

 

A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Idézetek - © 2008 - 2024 - idezetek-imissyou.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat